Hát akkor ennyit az álmokról. Kicsit furcsa is volt, hogy egyik pillanatról a másikra sok jó dolog történik, és sok minden összejön. Előszöris nővérem persze lemondta a klipforgatást, mert szarul aludt és szakított a barátjával, úgyhogy nagy lelki gondjai adódtak. Szóval most jó pár embert megszivatott ezzel, nagyrészt engem, másrészt anyum, mert örült, hogy nem leszünk itthon és ő is szervezett programot. Azért kicsit túl szép lett volna, ha tényleg eljutok oda... nem is én lettem volna.-.- Elég szar volt 7 óra után, sietve és izgatottam rohanni haza a suliból, hogy na legalább ma valami jó is történik, arra belépni, hogy "Nem mész forgatásra." Kösz b*meg! Végülis hülyítsenek be meg minden, hogy aztán koppanjak. Mit is fűzzek még hozzá... ez vagyok én:) Jó dolgok kizárva! Ma is a suliban már kezdtem úgy érezni, hogy a barátaimmal és mindenki mással okés minden. Mint kiderült, nagyon nem. Ugyan azt érzem, mint kb. egy hete, mikor voltak kisebb nagyobb viták. Két legjobb barátnőm hirtelen még jobba lettek, és mint általában a 3-as barátságokban - háttérbe szorultam. Minden szünetbe elvonulnak és halálosan titkos dolgokról sutyorognak, ami senkinek sem esne jól a helyemben. Nem kell nekem mindenről tudnom, de azért ha 5 percet rámszánnának a szünetből, vagy az egész napból, annak úgy örülnék. Rengeteg barátom van még rajtuk kívűl, de azért az ember legszívesebben a hozzá legközelebb állókkal tölti a szabadidejét. Ha szóba hozom, akkor meg jönnek a magyarázkodások, meg a "jaaj dehogy is hát most is veled vagyook" dumák, amiktől már a falra mászom. Ha nem szólok hozzájuk, akkor észre sem veszik, ha mondjuk összeesem. Jó, ez így morbid. De a lényeget értitek. Ja, és még olyanokat is kitalálnak, hogy igaziból nem ők szarnak rám, hanem én rájuk, mert nekem van mindig szar kedvem, és nem figyelek rájuk, ha szólnak. Hát oké. Eleve nem szólnak hozzám, és kérdés, hogy miért is van szar kedvem, ha szar kedvem van?! Oké oké, M. miatt.:D De azon kívűl azért, mivel szarnak rám a barátnőim. Persze hogy szar kedvem van bakker! Na mindegy, nem idegesítem magam, így is iszonyatosan szar a hangulatom és tiszta ideg vagyok az elmaradt klipforgatás miatt.-.- Ma egyébként M. szépen kedvesen szembe sétált a folyosón, kb 2 másodperc erejéig a szemembe nézett, majd elfordult a tesi terem felé. Ez is egy nagy kösz szépen élet.:) Ja, és utána még visszafordultam, mert a barátnőm, akivel akkor sétáltam a folyosón, mögöttem jött, így visszafordultam hogy megvárjam, és közben vetettem egy pillantást M felé... akkor is rám nézett, de nem sokáig csak arra pillantott. De a lényeg megint az, hogy jól látott, kristály tisztán, és nem köszönt. Még valami..? Szerintem mára ennyi, mondjuk még este 10-ig bármi történhet, de csoda nem.

Hogy őszinte legyek, az utóbbi pár hétben/hónapban nem igazán éreztem úgy, mint akinek bármi is összejöhet még az életben. A sok rossz dolog eléggé összejött mostanság, és már nagyon vártam, hogy történjen valami olyan, amit szeretnék, és amire vágyom. Nemrégiben több ilyen dolog is valóra vált.:) Lehet, hogy hülyén fog hangzani, vagy azt fogjátok hinni, hogy ez azért van, mert én akarok a "közzépontban lenni", de megnyugtatok mindenkit, nem így van! A dolgok, amiket szerettem volna, hogy azokon a helyeken, mint például a tánc, vagy a lovaglás, ott az emberek tudják ki vagyok és szeressenek. Tudom, ez így furán hangzik... de sokszor érzem úgy, hogy a körülöttem lévők nem szeretnek, vagy nem vesznek észre. Erre a helyre már 5. éve járunk táncolni 2 legjobb barátnőmmel, és már mi vagyunk a "rangidősek". Tehát a tánccsoportból mi járunk a leghosszabb ideje ide. Azóta persze rengeteg jöttek-mentek, de akiket a legjobban megszerettünk a csoportból, és akik nagyon-nagyon jó barátaink lettek, azok még mindig velünk vannak!:) És ez egy nagyon jó érzés, és ezért van az, hogy ha a legeslegszarabb napom volt életemben, táncon akkor is jól tudom érezni magam. A tánctanáraim is nagyon megszerettek, legalábbis úgy érzem, és persze én is őket. Figyelnek rám, nagyon jól tudunk beszélgetni (pedig ők már bőven felnőttek) és ez egy szuper dolog szerintem. A lovardában ugyan ez a helyzet. Rengetegen járnak oda lovagolni, kicsik, nagyok, tinik és felnőttek egyaránt. Az első 2-3 hónapban csak egy valakinek éreztem magam a rengeteg gyerek közül, aki odamegy, felül a lóra majd elmegy. Ma már szerencsére változott a helyzet. Ott is rengeteg embert megismertem, jó embereket, akiket igazán megkedveltem. Az oktatóm is nagyon jó fej, vele is sokat beszélgetünk és nevetünk. A másik oktatóval is mindig találkozom, mikor ott vagyok (mivel övé a lovarda:D) és már ő is megjegyezte a nevem, ami nála pozitív dolog.:D Egyszóval úgy érzem, végre ott is tudok érvényesülni. Olyan típus vagyok, aki nem szeret a háttérbe szorulni. Nem azt akarom, hogy mindig mindenki rám figyeljen  és én legyek miss világ közepe, de persze nagyon jó érzés, ha társasági és központi ember vagyok az adott helyen. És ez nálam nagyon fontos, ha olyas valamit csinálok közbe, amit szeretek. A tánc és a lovaglás pont ezek a dolgok. Sokszor kívántam, hogy bárcsak végre észrevennének, ha jobban be tudnék illeszkedni a kis csapatba, amik kialakulnak ilyenkor. És megtörtént. Idő kell hozzá, és amikor nem is számítasz rá, megtörténik, amit szeretnél...:) Ennek ez a titka. Ha ráfokuszálsz és nagyon akarod, nem fog megtörténni. Én is már szinte lemondtam erről, és egyszer csak azt vettem észre, hogy az emberek figyelnek rám, mosolyogva köszönnek és ismernek.
A másik ilyen dolog, ami valóra vált számomra, az egy elég konkrét dolog. Még hozzá eljutni egy klippforgatásra, vagy benne lenni egy klipben. Klipforgatáson már voltam kisebb koromban, a No Thanx fiúbanda egyik videoklipjének a forgatásán voltam, mert apum is dolgozott benne. Nem tudom ki ismeri őket, ma már totál eltűntek, de egy időben nagyon nagy számok voltak.:) Na szóval most lehetőségem nyílt, hogy eljussak egy Béci forgatásra!:))) Nagyon imádom őt, és iszonyatosan örültem volna, ha táncolhatok egy klipjében... nos, most nem fogok táncolni, csak statisztaként leszek ott, de hát akkor is!:) Ez már egy jó kezdet szerintem. Nem mondom, hogy ezek után világhírű nem tudom mi leszek, de ha a vágyaid, akár mekkora álmok is legyenek, gyerekkorodban teljesülnek, akkor már esélyed van egy szép életre, én így gondolom.:) És ez is a legváratlanabb pillanatban érzekett. M. miatt nagyon ki voltam borulva sokáig, most is kivagyok, de próbálok a jó dolgokra összpontosítani. Mint a tánc, a lovaglás, és a forgatás.:) Bónusz, hogy nem megyek másnak suliba!:D Yeee lemaradok a fizikáról!
Na, ha mér így írtam egy regényt, a mai napomról annyit, hogy egy nagyon jó nap volt. Barátnőimmel nagyon sokat röhögtem ma, úgyhogy remélem mostantól minnél jobban fognak alakulni a dolgaim. M pedig... ma nem is láttam. Ami nagyon rossz érzés volt, mert a barátnőjét viszont igen. Jaa, de egyszer láttam, úgy a suli másik felén állt, és háttal. Szóval maradjunk annyiban, hogy nem láttam.

Felkerült az oldal 2. kinézete, ezúttal pasztell színeket próbáltam alkalmazni, de azért nem akartam, hogy nagyon unalmas legyen. Remélem tetszik mindenkinek, fejléc ezúttal sincs, de szerintem jó ez így, véleményeket várok a chatbe.:)
A mai napomról ennyit, ha már így itt vagyok, nem csináltam semmit. Anyum kilakkozta a körmöm, a szekrényemben pedig természetesen nincs még rend.:D Lassan valamiféle házit is kellene írnom, szóval szerintem nekiállok.:D

A mai napra nem terveztem semmit, úgyhogy már reggel felkészültem lelkiekben, hogy rendet teszek a ruháim közt, és kiválogatom őket. Természetesen a mai lovaglás nem jött össze, mert barátnőmet nem engedte el az anyja - mert hideg van. Nos, nem neki kell még a fél városon átbuszoznia, hogy eljusson a lovardába, de én még ezt is bevállaltam volna. Felöltözni fel lehet, szóval nem értem, miért akadály az, hogy hideg van. Barátnőm simán lemondta a lovaglást, neki valamiért ez nem olyan nagy "trauma", mint nekem. Ó, kicsit hidegebb van a megszokottnál, nem megyek. Hát, nálam ez totál nem így működik, ebből látszik, ki a nagyobb fanatikus.:D Én ha -10, ha 40 fok van, ha elvisznek kocsival, ha át kell buszoznom egész Budapestet, én akkor is minden lehetőséget kihasználok, hogy mehessek lovak közé. Sokan mániákusnak neveznek, de nem érdekel, aki egyszer megszereti a lovakat, az tudja milyen ez.:) Na mindegy, én azért sajnálom, és persze megértem az anyját, nem akarja, hogy beteg legyen a lánya... Lovaglás helyett végül nővéremmel ebéd után elmentünk Westendbe gatyát meg téli kardigánt venni. Elég sok időbe telt, mire végre talált magának a Bershkába egy jó farmert, már eléggé untam a fejem, ahogy nézem, hogy válogat. Kardigánt valahogy nem sikerült vennie, nagyon sokat felpróbált, nekem mindegyik tetszett, de mindegy.:D Nemrég értünk haza, most éppen várom a vacsim, ugyanis anyum vett valami nagyon finom Tortellini olasz tésztát, ami meg van töltve valamivel... hmm nagyon izgi.:D Igazi hízókúra, de hétfőtől úgyis csak puffasztott rizsen fogok élni + eddzem majd sokat.:) Nem vagy dagadt, de az utóbbi 1 hónapban látványosan nagyobb darab lettem. Híztam 1-2 kilót, amit szeretnék gyorsan leadni, mert engem idegesít! Mivel alacsony vagyok, ezért sajnos ez az 1-2 kiló is iszonyatosan meglátszik. Ha már nőni nem fogok egy hamar, legalább legyen olyan alakom, amilyet én szeretnék!:)
Holnap viszont tényleg kiválogatom a ruháim, mert már össze-vissza vannak bedobálva a cuccaim, és nem találok soha semmit. Ruha ügyben rendmániás vagyok.:D Na majd jelentkezem ha történik is valami, amiről érdemes írni...

Naa végre elérkezett a várva várt mai nap, és mentem lovagolni barátnőmmel. Előtte volt német órám, nagyon jól ment minden, én is meglepődtem magamon.:D Utána minden tök jó volt, időben el tudtam indulni, időben kiértünk a lovardába is. Az oktatóm nem ért rá, de egy másik oktatóval (akit egyébként szintén nagyon birok) megdumálta, hogy tartson nekem eddzést. Mostanában egy pónin, Huncutkán lovagolok, akit nem véletlenül hívnak így...:D Nem egy könnyű lovaglású ló, nálam kissebbeket nem is ültetnek rá, mert szerencsétleneknek egy életre elmegy a kedvük a lovaglástól. Alattam majdnem mindig nagyon jól megy, kivéve ma. A fedeles pálya tetejéről egyfolytában zúdúlt le a hó, és annak persze hangja is van. Huncutka csak mialatt sétáltam (melegítettem) vele, csak akkor megilyedt alattam 3x és vitt el a semmibe... vagyis vitt volna, ha nyitva lett volna az ajtó. Ezzel még nincs is akkora baj, mert tartottam magam, mint állat, és nem estem le, és megértem, hogy megilyedt. Különben is, nem előszőr csinálja ezt, múltkor nyitva volt az ajtó, több se kellett, rohant velem ki a pályáról.:D Az se volt rossz. De ezek után még nem is az, hogy lenyugszik vagy valami, iszonyat zilált volt már a ló, meg tiszta ideges, úgyhogy ez mindennek mondható volt, csak nem lovaglásnak. Végén már csak futószáron tudtam vele "menni", mert rajtunk kívűl még 3 lovas volt a pályán, és Huncutka kirohanásai miatt nem tudtak tőlünk dolgozni, a többi ló is össze-vissza rohangált... Futószáron se volt semmi: rángatta a fejét, ugrált alattam, vágtába rohant, mint az eszement, súnyitott a másik lóra úgyhogy... mondhatni egy élmény volt, DE én fent maradtam és küzdöttem, aminek eredményeként azért néha tudtam vele normálisan is ügetni!:D Suliba nem volt semmi, ma M többször is szembejött, és láttam hogy látott, de nem köszönt. Ez egyre jobban idegesít. Hivatalosan is bunkó! De én még így is imádom.:) Egyébként végül nem is kellett úgy rohannom haza, mint ahogy terveztem, mert az utolsó óra ofő volt, és lefizettük az ofőnket 3 tábla csokival és elengedett minket utsó óráról. Ez most nagyon jól jött, tök sok mindenre volt még időm a német előtt.:)
Hétvégére semmi programom nincs, elvileg megyünk holnap egy másik barátnőmmel egy másik helyre lovagolni, de ez még nem tuti, szerintem nem lesz belőle semmi.:/ Könyvtárba el kéne mennem kivenni a kötelezőt, mostmár nagyon ideje elolvasni. Vasárnap szerintem csak tanulni fogok, a fél évim a megszokotthoz képest nagyon szart lett, ma kaptunk meg. Tudtam, milyen jegyeim lesznek, de azért szar volt így leírva is látni.:( Javítás on!